Már elég régóta piszkálta a fantáziánkat párommal egy bizonyos étterem, és mivel úgy alakult, hogy kaptunk egy kis 'utalványt', így hétfőn végre el is jutottunk. Autentikus thai étterem-lánc lényegében, mivel van három éttermük. Az Andrássy-n, a Soroksári úton és Budakeszin. Igen, igen, képesek voltunk lebuszozni Budakeszire, de őszinte leszek: megérte! (Az Andrássy-n szerintem több az ember, a Soroksári meg lényegében egy kifőzde...) Az tény, hogy hétfő volt, és kora délután mentünk, tehát eleve nem volt meglepő, hogy rajtunk kívül nem voltak - illetve a randevúnk vége felé beesett egy idősebb házaspár is, de rajtunk és rajtuk kívül csak a dolgozók voltak bent.
Soha nem ettem még thai kaját, lényegében a kínai és japán ételekkel sem ápolok szoros baráti viszonyt, mivel a halféléket eleve ki nem állhatom, de, és ezért vártam annyira nagyon: az étlapon szereplő legtöbb fogás kérhető csirkéből, sertésből, marhából és tengeri herkentyűből is. No, és amire még nagyon vártam, hogy garnélát egyek...
Maga a hely elég központi helyen van Budakeszin, ennek ellenére a bejárt szerintem kifejezetten el van dugva. Frissen újították fel, és csodás lett. Maga a hangulata egy elegánsabb éttermével vetekszik, a kicsi polcokon lévő miniatűrök pedig szerintem nagyon menők voltak. Akadt még a falon arany elefántfej meg valamiféle thai motívum - gondolom én. No, meg egy halom festmény.
Nagyjából tudtuk, mit fogunk kérni, de azért átlapoztuk az étlapot ott is, biztos, ami biztos, és rendesen el is bizonytalanodtunk. Még amikor itthon nézegettük, megmozgatta a fantáziánkat az eper-bazsalikomos limonádé, így azt kértünk mindketten. Tele volt nyomva eperrel, citrommal, naranccsal meg bazsalikomlevéllel, és isteni finom volt. Az már csak hab a tortán, hogy jól is nézett ki.
Előételnek rizstészta lapba tekert garnélát kértünk. Volt még benne répa, uborka, káposzta meg valamiféle tészta, valamint hozzá egy kifejezetten édeskés, szerintem mogyorós mártogatós szósz. Ami megmondom őszintén, kellett hozzá. Számomra magában nem nyújtott semmiféle csodát, a szósszal elment. Nem is ettem sokat belőle, ketten egy adagot kértünk, egy egész ilyen bigyót nem ettem meg, egyszerűen nem ment.
Főfogás gyanánt én bundázott csirkét kértem, amihez gyömbéres jázmin rizs és valamiféle thai szósz járt még. A szósztól féltem, mert bár a torkomnak mindenképp jót tett volna a csípős, de azért túlzásba sem szeretek esni ilyen téren. A csirke szétesett a számban, olyan vajkönnyű volt, a rizs a gyömbérrel fantasztikus, és a szósz miatt sem panaszkodom. Tökéletesen összeillett az egész, látszott, hogy nagyon értenek hozzá. A csirke könnyedségét remekül kompenzálta a szósz csípőssége, ami kellett is hozzá, önmagában unalmas lett volna a hús; a rizs pedig elfojtotta a maró gyömbért, amit azért lehetett bőven érezni - de pont így volt jó.
Párom szintén csirkéből kérte az ő fogását: hús, kesudió, fokhagyma, hagyma, shiitake gomba, kaliforniai paprika, zöldhagyma - jázminrizzsel. Egyben nem kóstoltam meg, magát a húst sem, a kesudióból loptam (mert imádom), valamint a gombát kóstoltam - bár ki nem állhatom az összes gombát. Mellesleg nem volt olyan borzasztó, ízre egész finom, de az állaga számomra még mindig kiábrándító. Szerinte ez is nagyszerű volt.
Desszertnek ismét egy adagot rendeltünk, mert kifejezetten eltelítődtünk a főételtől. Ez pedig édes ragadós rizs volt kókusz tejjel és licsivel szirupban. Soha nem ettem még licsit, így ettől is féltem, de kifejezetten finom volt - számomra leginkább a koktélcseresznye és a barack szerelemgyerekére emlékeztetett. Míg a licsi hideg volt, a rizs meleg. Nagyon-nagyon ízlett, és a rizs tökéletesen kompenzálta a licsi ragadós édességét.
Mivel nem is egy kifejezetten drága hely, lényegében az étkezés majdnem teljes egészében kijött az ajándék 'utalványból', ezen felül csak a szervízdíjat és az étkezésünk aprócska hányadát kellett fizetnünk. Ha pedig az őszinte véleményemet kérdezitek: Bármikor hajlandó lennék újra ott enni saját pénzből, mert megéri. Nem drága, ellenben finom, odafigyelnek rád, barátságosak, és nem is kell eget rengetően sokat várni a kajára.
És, ha érdekel, milyen az, ha randizni megyek egy étterembe, ahova a casual-t kevésnek tartom, de azért túlzottan kiöltözni sem akarok - illetve mégis csak egy randiról van szó: Laza, szellős ruha, ami körülbelül három alkalommal volt rajtam, amióta megvan; mellé pedig a Nike sportcipőm, mert mégsem fogok magassarkúban tipegni, hát azt ne várja tőlem senki. Amúgy is túl kényelmes a Nike, hogy lecseréljem. (Igen, igen, az az étterem mosdója, de ezen legalább látszik a ruhám.) A sminkemre pedig kifejezetten büszke vagyok.
(Lime Crime Venus paletta & NYX I Love You So Mochi - Electric Pastels paletta)
