Hogyan tovább?

by - augusztus 18, 2018

 
Egy ideje gondolkozom azon, van e értelme még ezt ennyire igényesen csinálnom. Mármint, a többi blogomhoz képest... mert nem igazán érzem és látom értelmét. Azon is agyaltam, hogy egy időre megszűnök, eltűnök, aztán valahol majd újfent jelentkezem. Lényegében, bár nem jelentettem be, de szünetet tartottam. Nem nagyon írtam, pedig bőven lett volna miről. A nyereményjátékos bejegyzést pedig levettem, mert egyetlen jelentkező volt, annak pedig megint csak nincs értelme, hogy egy embernek csinálom. (Innen is elnézést kérek, hogy így alakult. Nem gondoltam volna, hogy ennyire hidegen hagy mindenkit, amikor láttam én már 200 ft-os ebay-es karkötőért is versengeni 10-20 embert. Így a nyereményjáték elmarad, egyszer talán, ha befutott blogger leszek [soha, haha], megismételjük a dolgot. Ennél nagyobb nyereményt perpillanat pedig nem tudtam volna felajánlani.)

Részben visszahúz a szívem az én kicsi személyes csillagzáporomba/ra, részben meg élvezem azt a letisztultságot is, ami itt van. Mindezekkel párhuzamosan viszont szeretnék wordpresst is, de valamennyire saját témával, ahhoz meg vagy fizetek, vagy fizetek. And guess who's a sporolós biatch?!

Talán ez az egész nem is nekem való. Nem tudok úgy írni egy sminkpalettáról, ahogy kismillió blogger leányzó teszi. Nem tudok úgy írni a lelki kínokról, ahogy egy nagy halom nálam okosabb és fiatalabb ember is ír. Vagy csak nem érzem magam elégnek ehhez... Nem tudom. Az biztos, hogy elég rossz időszakot találtam arra, hogy megírjam ezt a bejegyzést, mert nem vagyok jó passzban, de a lényeg, hogy fogalmam sincs, hogyan tovább.

Lehet azzal jönni, hogy ha szeretem ezt csinálni, akkor folytassam, ne érdekeljen semmi, de ez meg ott sántít, hogy a narkotikusst csak félig csináltam magamért. Aztán kinőtte magát, és már értetek is csinálnám. Mert talán segíthetnék. Ha lenne merszem megírni a lelki kínlódásaimról, a múltamról, a mentális mizériáimról szóló szövegeléseket. De ha nem látom értelmét (már megint ez a fránya szó), akkor minek? Én lerendezem magamban, nem attól lesz jobb, hogy kiírom. Az az időszakom már rég elmúlt.

Hogyan tovább? Nem tudom. Ezt most át kell gondolnom 3257054. alkalommal is, hogy végül ugyanúgy döntésképtelen legyek...

You May Also Like

2 megjegyzés

  1. Nézd Róka, ha élvezed a blogolást, mint tevékenységet, akkor nincs baj. A fontos az, hogy ne kötelességként fogd fel amit csinálsz. Sohasem késő megtalálni a niche-d. Az eddigi próbálkozásaidat (ha 100%-ban nem is vagy vele elégedett) elkönyvelheted a szárnyaid bontogatásának. Szerintem ne hagyd abba, írj arról, ami jól esik és ne félj bővíteni az olvasókörödet valami féle módszerrel.
    Kitartást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, ez nagyon jól esett most. Persze, mindig is úgy voltam vele, hogy amíg élvezem, addig csinálni is fogom, ha pedig éppen valami beüt, akkor maximum tartok egy hosszabb-rövidebb szünetet. Most is épp ez a helyzet, de már érik a visszajövetel is. :)

      Törlés